A szervezetünk állapotának egyik fontos jellemzője a testhőmérséklet változása. A sejtfunkciók, anyagcsere folyamatok 36,5-37 °C körüli optimális hőmérsékleten zajlanak. Ebben a tartományban a napszakok, fizikai aktivitás, nőknél a havi ciklus hormonváltozásai befolyásolhatják a pontos értékeket. Ha ennél magasabbra emelkedik a hőmérséklet az valamilyen gyulladást, vírusos vagy bakteriális folyamatot jelez. Minden, az egészséges állapotot megzavaró folyamatnak van úgynevezett hideg és meleg szakasza. A hideg szakaszra sokszor nem is fordítunk figyelmet, enyhe tünetek vannak, kis borzongás, rossz közérzet, vagy fokozott érzékenység, ingerlékenység, túlzott aktivitás. Kisgyerekeknél sokszor éppen az a feltűnő hogy nagyon „pörög”, vagy fokozottan nyűgös, semmi nem jó. Aztán amikor a meleg szakasz elérkezik akkor fáradt, bágyadt, esetleg olyankor is lefekszik, amikor nem szokott. Ilyenkor kezd emelkedni a testhőmérséklet, 37°C fölé.
Az anyagcsere folyamatok gyorsulnak, nő a fehérvérsejtek száma és a szövetek jobb oxigénellátása érdekében gyorsul a szívverés is. Ilyenkor a fizikai aktivitás helyett a belső folyamatokra fordítja energiáját a szervezet. Pihenésre van szükség, legjobban esne ilyenkor lefeküdni vagy csak csöndesen üldögélni. A testhőmérséklet emelkedésével megjelennek a különböző tünetek is. Ha a légutakat érinti a folyamat, akkor orrfolyás, tüsszögés, torokfájás, köhögés jelentkezhet. Amennyiben az emésztőrendszerben zajlik valamilyen gyulladás akkor hányinger, hányás, hasmenés következik. A szervezet igyekszik megszabadulni a káros anyagoktól elsősorban a nyálkahártyákon keresztül váladékok formájában, de nagyon fontos még a bőr szerepe is a kivezetésben az izzadtsággal. A láz kísérő jelensége lehet ízületi gyulladásnak is. A testhőmérséklet emelkedése önmagában nem betegség, természetes folyamat, ami a szervezet pillanatnyi érdekét szolgálja. Ezért a lázat 39°C-ig nem érdemes csillapítani, mert ezzel csak meghosszabbodik a szervezet helyreállítását célzó folyamat. A hosszantartó magas láz már megterheli a keringést, a szívet ezért szükség lehet a lázcsillapító módszerekre.
Elsősorban fizikális módszerrel hűtőfürdővel, borogatással csökkentsük a testhőmérsékletet. Ilyenkor úgy válasszuk meg a fürdő kezdeti hőmérsékletét, hogy a testhőmérséklettel megegyező legyen. Aztán lassan folyamatosan hűtsük a fürdő vizét, ügyelve arra, hogy ne legyen a beteg libabőrős, mert ilyenkor összehúzódnak a bőr alatti hajszálerek is, gátolva ezzel a hő leadást.
A fürdő után lehet adni valamilyen lázcsillapító szert, ha szükséges. Ha a végtagok-különösen a térdhajlatban- hidegek, és a testhőmérséklet 38,5 °C-felett van, a láz még tovább fog emelkedni. Ilyenkor a szervezet még kevesebb hőt ad le a periférián, mint amennyit centrálisan termel. Amíg a láz így emelkedik, semmi esetre se végezzünk hűtő borogatást, fürdőt. A végtagok csak akkor melegszenek fel, amikor a láz már nem emelkedik tovább, és a szervezet gondoskodni akar a felesleges hő leadásáról. Amikor a végtagok teljesen átmelegedtek, akkor 39 °C felett lehet lábszárborogatást, vagy lemosást alkalmazni. Kellemesen melegen kezdve, maga párolgás segíti a szervezetet abban, hogy a bőrön keresztül leadhassa a felesleges hőt.
Gyógyszeres lázcsillapítás:
A hagyományos lázcsillapító hatóanyagok a központi idegrendszer hőszabályzó központjára hatva csökkentik a testhőmérsékletet, és gátolják a gyulladás folyamatát is. Újabb kutatások szerint a mitokondriumokra is hatnak, melyek a sejtek energiatermelő központjai. Amikor gyógyszeresen csillapítjuk a lázat és a tünetek csökkennek vagy megszűnnek, az még nem a gyógyulás, bár úgy tűnik, minden rendben van. Ha ilyenkor a szervezetet idő előtt megterhelésnek tesszük ki, újból és újból előjönnek a tünetek és egy egyszerű folyamatból is hetekig tartó elhúzódó betegség alakulhat ki. Fontos a hatóanyagok ismerete, mert sok készítmény más néven ugyan, de azonos hatóanyag tartalommal kerül forgalomba. A túladagolás elkerülése érdekében mindig hasonlítsák össze a hatóanyagokat is, és feltétlenül be kell tartani az életkornak vagy a testsúlynak megfelelő adagolást az előírt időközökkel. A receptre kiváltott, megmaradt lázcsillapító- gyulladáscsökkentő szereket mindig az orvosi javaslatnak megfelelően használják.
Homeopátiás szerek:
Homeopátiás szerek közül a kamilla (Chamomilla ), a sisakvirág (Aconitum napellus), nadragulya (Atropa Belladonna), vas-foszfát (Ferrum Phosphoricum) különböző potenciáljait lehet használni, a lázmenettől függően. A homeopátiás szereket az egyén alkatához, tünetek lefutásához alkalmazkodva, az adott folyamatot figyelembe véve kell adagolni. A potenciál és adagolás megválasztásához homeopátiás szakember tanácsát érdemes kikérni. Gyerekek esetében az anyuka az előzetes tapasztalatokból már tudja, mire van szüksége a gyereknek. Az édesanya látja percről percre az betegség lefutását és ő ismeri legjobban a gyereket, figyelve a viselkedését, már a szeme csillogásából is megállapítja, ha beteg lesz.
Biokémiai ásványi sók:
Schüssler doktor által leírt biokémiai ásványi sók közül a vas foszfát (Ferrum Phosphoricum) D12 potenciálban már a kezdeti tüneteknél adható, az első két órában gyakrabban, majd napi 3-4x 1-2 tabletta adagolásban. Ki lehet egészíteni további biokémiai szerekkel a váladékok jellegétől függően: --kálium klorid (Kalium Chloratum) D6 potenciálban, ha fehéres, színtelen vízszerű vagy nyúlós a váladék
-kálium szulfát (Kálium Sulfuricum) D6 potenciálban, ha sárga, sűrű tapadós váladékok jellemzőek a folyamatra.
Lázgörcsre való hajlamnál, hasi görcsöknél, gégét, hörgőizomzatot érintő görcsös állapotnál a magnézium foszfát (Magnesium Phosphoricum) D6 potenciálban kiegészítő szerként adható. Ezek adagolásáról egyéni beállításáról is részletes tájékoztatást kaphatnak a gyógyszerészektől, orvosoktól.
Gyógynövények:
Kifejezetten lázcsillapításra gyógynövényeket nem használunk, de a felsőlégutakat érintő folyamatoknál hársfa, bodza, kakukkfű, zsálya, lándzsás útifű nagyon jó hatású. Gyerekeknek kakukkfűből készült fürdőt lehet készíteni.
dr. Herczeg Andrea
gyógyszerész